Vacogó tavasz sárga köntösben
Az immár hagyományossá vált repce festet április 13. napján ismét megrendezték Sárváron, amely arra hívatott, hogy a munka dandárja előtt még egyszer együvé hívja a sárvári és a város vidékének méhészeit, hogy a maguk módján, , ünnepeljék a tél elmúltát, a tavasz eljövetelét, és azt, hogy az első jelentősebb méhlegelő a repce kibontotta virágát, és sárga köntösbe öltöztette a határt.
De ez a köntös inkább volt téli bunda, mint lenge köpeny. Bár eső nem hullt, pedig a föld kívánta, akár a kisgyerek a karácsonyi ajándékot, a tavasz békés üde langy levegője elillant messze, és rideg öregúr bandukolt a lombosodó fák közt, jégcsap ujjai közé gyűrve a zöldellő vidéket.
A két szervező, Kelemen Balázs és Benedikti Árpád igyekezett megfelelni az elmúlt évek hagyományainak, ami többé kevésbé sikerült is tán. Sokan el is jöttek a viszontagságok ellenére is, habár nem mindenki aki ígérte.
A vigalom délután háromkor kezdődött,a Sárvári Hegyközségben Kelemen Balázs nővérének telkén. A vendégek pontosan érkeztek, és nem üres kézzel. Tulajdonképpen felesleges is volt főzni, hisz valóságos lakodalmat teremtettek így is, de azért Kelemen Balázs nővére Erika gulyása ha kicsit megkésve is de kész lett, de bíz kihűlni nem bírt, mert hamar elfogyott, mint gyerekzsúron egy ünnepi torta. Ennek a kis közösségnek, mint a Sárvár és Vidéke Méhész Egyesület, erejét mutathatja, hogy a méhész asszonyok hathatós segítségével került végül minden a helyére, akik háziasszonyi tapasztalataikat latba vetve tették fel a pontot az i –re, s került a kihűlt gyomrokba a meleg étel, habár a férfiak tudták azt melegíteni jóféle pálinkákkal, borokkal is, csak Gerencsér Szabolcsnak kellett beérni mással, hisz vezetett, pedig ő is hozzájárult az ételek elkészítéséhez, hisz ő sütötte ki a húst a tárcsákon. De minden jó, ha vége jó, mondja a szólás.
A hűvös ellenére Árpád kaptárt bontott, és elmagyarázta vendégeinek, ő miképp is méhészkedik. A méhek ennek ellenére nyugodtak voltak, és Árpád tanári énje bátran sziporkázhatott. Mikor befejezte az előadását az estebéd is asztalra került, éppen jókor, mert befutott végre az egyesület elnöke Makrai Attila, és Balatoni László, akiknek először Káldon kellett képviselni az Egyesületet, ahol a Napraforgók közössége szervezett ismét tavaszváró összejövetelt a falu lakosságának. Attila elmondása szerint sokan vettek részt rajta, és a méz és népszerű volt.
A vacsora után, a küldöttek beszámoltak a legutóbbi országos küldöttgyűlés eseményeiről, majd a két szervező a meglepetés tortákat kínálták fel a tagok részére, amelyet az egyesület 95. születésnapja tiszteletére süttettek. A meglepetés már csak üres jelzővé silányult, hisz a szervezők hanyagsága miatt a vendégek már előbb felfedezték a tortákat, és a gyerekek, de egykét édesszájú vendég is fente rá a fogát. Végül eljött az a perc is, mikor Makrai Attila megszegte az ünnepi tortákat, és az elmúlt 95 év emlékére, tiszteletére megette ki –ki maga szeletét.
Ezután folyt a vigalom, de az est nem kímélte a mulatozókat, és fonta köréjük hideg posztóját. A sátorba helyezett hősugárzók csak annak adtak némi meleget, aki a közelébe ült, az igazi menedék a ház volt, ami a telken állt, és amit végre felfűtöttek. Hamar ki is alakult a konyhaasztal körül egy asszonyi társaság, ahol kellemes társalgás indult.
De lassan szállingózni kezdtek haza a vendégek, és hamarosan véget ért Sárvár negyedik repce festje is, amely talán ugyanolyan kellemes emlékké simul a résztvevők szívében, mint az előző három, vagy az azokat megelőző kenyeri illetve péterfai nyári partik.
Kelemen Balázs
Előző: Fák egy évfordulóra Tovább a képekre Következő: Látogatások