Szent László nyomában
Somogyvár a legendák földje, a somogyi dombságtól körbeölelve, akár egy koszorú a Helikon csúcsára jutott költő homlokán. Oly koszorú ez, amely a feltámadást jelképezi. Az elbukott Koppány vérén kisarjadt kereszténység a nyugat fényét hozta ide, és a pogánysággal vádolt Vazul unokája, a leendő szent, László király alapított itt bencés apátságot, hogy egyértelművé tegye: Magyarország a nyugati civilizáció bástyája, s nem az ázsiai hordák tanyája.
S most, újabb feltámadásnak lehettek tanúi azok, akik ellátogattak június 27. napján ebbe a községbe. A COVID-19 jeges markától szabaduló, a fagytól, aszálytól sújtott, méhek gondozói a méhészek gyűltek itt össze, hogy újjáépítsék kapcsolataikat, és feltámasszák a méhészek közösségi életét. Aki ismeri egy kicsit is a valódi magyar történelmet, aggódva gondolhatna arra, hogy a testvéri viszály mily jellemző volt a magyarokra. András és Béla, Kálmán és Álmos, Imre és András kardja nem fért meg egy hüvelyben. De kivétel is akad, hisz éppen László volt az, aki támogatta Géza bátyját a trónra vezető úton és éppen az ő alakja testesíti meg az önzetlen testvéri szeretet, aki ennek a vidéknek volt ura, szakrális ereje, aki bátyja fiait tette meg örököseivé. Talán ez a láthatatlan erő segíti a Ballér fivéreket, Istvánt és Róbertet is, akik egymásnak vállvetve igyekeznek újjáteremteni, vagy magasabbra emelni a dél – balatoni méhész közösség Balaton – kék zászlaját.
Számos mézlovagrend fogadta el meghívásukat, ide Somogyvárra. A nyugati határszéltől, egészen a keleti határokról érkeztek mézlovagrendek, hogy együtt ünnepeljenek a dél balatoni méhészekkel. A Sárvári Apiarius Mézlovagrendet öt lovag képviselte, ezen a meleg nyári vasárnap úgy, mint Balatoni László, Horváth Antal, Benedikti Árpád, Toldi András és Kelemen Balázs. A sárvári méhészek képviselői még a reggeli időkben indultak el és már nyolc óra körül meg is érkeztek. A virágzó hársak illata töltötte be a falu levegőjét, melyeknek lombjai közt méhek cikáztak döngve, amely úgy hallatszott, mint a távoli tenger moraja. Hamarosan rég nem látott ismerősök üdvözölték egymást és a megfáradt érkezőket a dél balatoni méhészek frissítővel, reggelivel fogadták.
Hamarosan azonban a mézlovagok felállva, akár egy díszszázad, elvonultak a Szent László templomban, ahol ünnepi misén vettek részt és méz szentelésére is sor került. Az áhítat után, Páprádi Anna Bíborka, a 2020-as év mézkirálynőjének vezetésével, a méhészek a Somogyvári Nemzeti Emlékhelyre vonultak, ahol lehetőség adódott arra, hogy Szent László király első sírját megkoszorúzzák. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Bross Péter, az OMME elnöke is.
Az ünnepség után az emlékhely mellett felütött sátorban ebéddel várták a vendégeket, de előbb ünnepélyes ceremónia között ifjú hölgyek váltak a Dél – Balatoni Mézlovagrend tagjaivá, majd a mézkirálynő felkötötte a lovagrendi zászlókra a vendéglátók kék szalagját. Ünnepi köszöntőt mondott a község polgármestere Gyurákovics Ferenc úr és Móring József Attila a térség országgyűlési képviselője, valamint Bross Péter is, aki az ebéd után szabatosan és lényegre törően számolt be az országos gondokról, az elérni kívánt célokról. Őt követte Csányi Antal, aki az ország egyik legnagyobb méhészetének tulajdonosa és a méheket pusztító varroa atka elleni glicerines oxálsavas tartós hordozó kezelés egyik hazai úttörője. Az ő előadásával ért véget ez a nyári nap Somogyváron, ahol Ballér Sándor egy ajándékkal kedveskedett a sárvári méhészeknek, viszonozva azt a vendégszeretetet, amit elmondása szerint, Sárváron kapott. Ez volt az utolsó mozzanata a somogyvári méhésznapnak, mely egy út kezdete, amely remélhetőleg a végtelenbe szalad.
Kelemen Balázs
Képek: Makrai Attiláné, Makrai Attila, Kelemen Balázs