Egy család egy város
A tavaszi és nyári munkák dandárjában, amit tetézett az Egyesület megalapításának 95. évfordulója köré szervezett ünnepség sziszifuszi munkája is, nem volt sem kedv, sem idő egy közös kirándulásra, így arra tett kísérletet a Vezetőség, hogy csökkenve a kinti munkák óráinak száma egy csapatépítő tréning keretében kirándulást szervezzen egy közeli helyre november 23. napján. A választás a Nyerges méhészetre esett. A sárvári méhészeken kívül, négy celldömölki szaktárs is részt vett a kiránduláson.
A társaság pontosan érkezett A Kolibri Étterem és Panzió elé, ahol Nyerges József, és felesége Gabriella fogadta a vasi méhészeket. Az út fáradalmait kipihenve pont tíz órakor kezdte József az előadását.
A Nyerges család élete évszázadok óta összefonódik Székesfehérvár történelmével. Az ősök szőlőműveléssel foglalkoztak, és egészen 1920-ig a város egyik külső szegletét Nyerges dűlőnek nevezték, mikor is átnevezték azt az elcsatolt országrészek egyikének. Nyergesek soha nem foglalkoztak méhekkel, így Józsefet első generációs méhésznek lehet tekinteni.
Nem úgy mint, mint felesége Gabriella családját. A Simon család híres kádár család volt, és több generációra visszavezetve foglalkoztak méhekkel. József is házassága révén került a méhészet bűvkörébe, ahonnan többé nem szabadult. Erre anyagi de érzelmi okok is késztették, így 1989 – ben elfogadott apósától egy NB méhcsaládot, amelyet az idők folyamán 220 méhcsaládra szaporítottak fel feleségével.
Ám az első szakmai irodalom, ami a kezébe került eltérítette a nagyboczonádi fekvőkaptártól. Dr. Vicze Ernő:” Az alacsonykeretes rakodókaptár” című könyve döntő befolyást gyakorolt rá. először a Tamási rendszerrel próbálkozott, hogy az alacsony félkeretnél maradjon.
A hasznot további fejlesztésekre fordították. Okulva a csonkaujjú szaktársak sorsából, csak professzonális gépeket vettek minden téren. A töretlen fejődésnek viszont a klímaváltozás gátjává vált.
Hajdan, mikor még mellékállásban végezte e nemes munkát József, egy vándorlást tudott betervezni. Mikor főállású méhésszé lett, 4 – 5 vándorlást és leszervezett egy évben, de manapság ez a szám kettőre, esetleg háromra zsugorodott. Ezt nemcsak a klímaváltozás miatt kellett csökkenteni, hanem az új agrárkörnyezet sem kedvez a vándorlásnak. Ezt a napraforgóval támasztotta alá. Hajdanán ez a növény volt Székesfehérvár környékén az akác mellett a legfőbb bevételi forrás volt. De manapság olyan kis tányérú fajtát ületnek, aminek virágzása is alig egy hét, így a méhének semmit nem jelent szinte.
Egy szezont a következő legelők határozzák meg: akác, 2. akác, hárs, selyemfű, napraforgó. Az első akác helyben van, de a többire vándorol, ám erősen elgondolkodva azon, érdemes e költséget pazarolni rá? A vándorlást kéttengelyes utánfutóval bonyolítják le. A hőskorban ott pörgettek, ahol tudtak, de ma már egy modern méhesház nyújt fedelet ehhez. Az elvételt a múltban lerázással oldotta meg, de ma már szöktet, és a maradék méhét pedig lefújja a keretről.
Az atka irtása terén József vezér elve az, hogy csak tartós hordozóval lehet nagyot ütni az atkán, illetve a nyári méheket kell terhelni az atkairtással és a téli eleség beérlelésével. Az atka számának ellenőrzését porcukros vizsgálattal végzi.
A másik fő bevételi forrása a méhészetnek a virágpor, amit belső virágporszedővel gyűjtenek. A mézük teljes mennyiségét maguk szerelik ki, és juttatják el közvetlenül a vásárlóhoz. Ehhez nagy segítséget nyújt számukra az internet. A család minden tagja szervesen kiveszi részét a munkából, így a József két fia is fontos láncszemei a gazdaságnak. Gabriella szervezője a kiszerelésnek és a kereskedelemnek.
Az előadás végeztével, egy jó ebéd elköltése után a látogatók megtekinthették a Nyerges család kiszerelő üzemét, majd búcsú és a közös fotó után egy kis időt szenteltek a kultúrának is, és meglátogatták a Bory várat. Este hat körül a busszal szerencsésen hazatértek a sárvári méhészek.
Kelemen Balázs