Látogatások
Mivel idén ünnepli a Sárvári méhészegyesület megalakulásának 95. évfordulóját, a méltó megemlékezés megszervezése körül lázas munka folyik.
A Csöngén található az úgynevezett Tessedik akác, mint a magyar méhészet történetének vas megyei emlékhelye, központi szerepet kap az ünnepségek sorozatában. A csöngei evangélikus templom udvarán található, sajnos már holt matuzsálem, az első kapocs a falu, az evangélikus hitközség és a méhészek sárvári egyesülete közt. Ám a kapocs hamar szétpattanhat, akár a rosszul illesztett patentgomb, ha olykor nem nyomjuk össze újra, és újra. Ezért az egyesület néhány tagja részt vett az eklézsia június 22. én tartott tanévzáróján amely egybeesett a falunappal is.
A sárvári méhészek, úgy, mint Dolgos Anikó, Makrai Attila, Balatoni László és Kelemen Balázs felkerekedtek a reggeli órákban, hogy részt vegyenek ezen a kis tanévzárón. Előző napokban hullt az égi áldás pazarlón, de ezen a szombaton már a nap is erőlködött kibújni felhőpaplanja mögül.
A templom kertben már várta őket a lelkész Garas Krisztina, és lánya, Odett. A méhészek felállították szerencsekereküket, felkészültek a mézek kóstoltatására, és amíg várták a vakáció első napjaitól megmámorosodott ifjúságot, leültek egy nagy malomkő asztalhoz, aminek sajnos nincs köze Kinizsi Pálhoz, és élvezték a békét: a madarak énekét, közben csendben beszélgettek, tervekről, múltról, és jelenről. A szót a tanári vénával rendelkező Balatoni László vitte, aki anekdotáival ízesítette a disputát, akár a méz a frissen főtt teát.
Lassacskán betévedtek a falubeliek is a templomkertbe, és megkóstolták a mézeket, és méhészkalapot is felpróbálták. Így telt el ez a röpke pár óra.
A következő héten június 26. napján Kelemen Balázs Szombathelyre vitte a sárvári méhészek hírét, és ismét részt vett abban nyári, napközi táborban amit, a Nyugat – Magyarországi Egyetem épületében szervezett több lelkes pedagógus. A napköziben 27, jobbára óvodás korú gyerek volt. A délelőtt, jó hangulatban telt, ami jobbára a gyerekeknek volt köszönhető, akik bátran, nagyon okos kérdésekkel bombázták az előadót, aki nem győzte a válaszokat megadni. Már megalapozta az egész hangulatot az, hogy mikor Balázs felhúzta az egyesület úgynevezett reklámrolniját, amely az egyesület emblémáján kívül a város két emblematikus épületét is feltüntette, úgy, mint a fürdőt, és a várat, egy kisfiú máris felkiáltott:
- Én voltam itt!
Kicsik két rövid információ közt lelkesen akartak beszámolni, minden egyes élményükről, ami valaha történt velük és a méhekkel, illetve méhészekkel, amely olykor azért már Walt Disney világát idézte, és egy figyelmes, Andersen tehetségével felvértezett tollforgató, hamar lejegyezhetett volna egy könyvre való történetet, de így volt ez szép, hisz a gyerekek ezeken a történeteken keresztül jutnak közelebb a méhekhez, vagy bármi máshoz.
Természetesen azért a mézek kóstolása váltotta ki náluk a legnagyobb izgalmat, és többször is odajárultak a méhek, és a természet közösen alkotott remekművéhez.
A mézek mámorító, és pazar íz világa után a szellem tápláléka következett. A 21. század nemzedéke csendbe nézte, és hallgatta, a magyar rajzfilm készítés nemzetközileg is elismert zsenijének Dargay Attilának a telhetetlen méhecskéről szóló diafilmjét, amit majd ötven éve álmodott meg, és most egy negyven éves diafilm vetítő jelenítette meg a kicsik előtt, a torkos kis méhe történetét. S mikor vége lett a kis diafilm vetítésének és a mesélő dörmögő hangja is elhallgatott, kórusban kérték, hogy még egy diafilmet vetítsen nekik az előadó. Ám mikor kiderült hogy ő bíz nem készült több mesével, kórusban kérték, hogy akkor még egyszer vetítse le nekik ezt a kis történetet. Végül csak megbékéltek, és már kint bámulták, ahogy a füstölő füstje felfelé szállt, és hamarosan méhész kalappal a fejükön egymást füstölték le. Olykor megálltak a fotótábla mögött is, és hol virágként, hol méhecskeként fényképeztették le magukat.
A vidám hancúrozás után, odabent méhecske könyvjelzőt készítettek maguknak, hogy ha majd meghódítják a betűk birodalmát, s kezdik a tudást gyűjteni, ahogy a kertek, erdők mezők dolgos dalosa a méh, a nektárt, virágport, mindig tudják, hol tartanak a világ titkainak feltárásában.
Ezzel ért véget ez a szép délelőtt, ahol gyerek felnőtt egyaránt jól érezte magát.
Kelemen Balázs
Képek: Takács Beatrix és Kelemen Balázs