Kerékpártúra Csöngére
A sárvári méhészek egy régi terve valósult meg, mikor július 22. napján az áprilisban meghirdetett, de az időjárás miatt elhalasztott kerékpártúrát végre megtarthatták, amelyen részt vett a Sárvári Kerékpáregylet is, akikkel több ponton is összefonódik a méhészek egyesülete.
A Tessedik túrának elnevezett kirándulás végcélja Csönge volt, a legendás evangélikus templom udvarán található csöngei akác holt csonkja, amihez számos legenda és igaz történet fűződik, amiből kirajzolódik ennek a kis vasi falunak a története. A két Sándor faluja szinte minden szeglete a múlt titkait leplezi, és tudós embernek kell lenni ahhoz, hogy ezek a titkok ne maradjanak homályba, hogy aztán a köztudatba épülve, szellemi habarcsai lehessenek egy-egy közösségnek, melynek oltalma alatt az egyén, zord viharokat is átvészelhet.
A túra reggel nyolc órakor indult. A lelkes kerekezők kicsivel több, mint egy óra alatt érték a templom udvarára. Egy kis falatozás, beszélgetés, és frissítők fogyasztása után, Makrai Attila, az Méhészegyesület elnöke üdvözölte a megjelenteket. A szót tőle Kelemen Balázs vette át, aki pár szóval bemutatta az Egyesület lovagrendjét, majd Szabó Ervin magáról a csöngei akácról beszélt. Azután Rozmán László, a hely nagy ismerője, és a társaság alkalmi idegenvezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Wawrzsák Zsolt, a kerékpáregylet elnöke, Makrai Attilával közösen szalagot kötöttek a méhészek kopjafájára.
A ceremóniát követően a kerekezők, a templomot tekintették meg, ahol hajdan a falu nagy szülöttjét, Weöres Sándort is megkeresztelték. Tolnai Judit közös imára hívta a vendégeket, majd egy egyházi virágéneket dalolt el. Az előadás után a templom karzatán megnézték Petőfi Sándor bevésését, melyet latin nyelven tett meg. A magyar irodalom egyik géniusza 1839 körül járt Csöngén, ahol beleszeretett Csáfordi Tóth Rózába, de ez a szerelem viszonzatlan maradt. Pándi egy neves Petőfi kutató szerint, Petőfi itt Csöngén vált költőzsenivé.
A templomjárás után egy kis séta következett a csöngei falun keresztül. Rozmán László megmutatta azt a telket, ahol a Csáfordiak hajdan laktak, így Róza is.
Az érdeklődők láthatták azt a hajdani cselédházat is, ahová az ifjú Sándor menekült apja egzecíroztatása elől, és ahol nyugodtan élhette, kissé bohém életét. Nappal aludt, és éjjel dolgozott, vagyis írt.
A Weöres emlékháznál pedig kitárult a költőgéniusz élete, amelyet a másik nagy költőnkkel Károlyi Amyval osztott meg évtizedeken át. A tárlat megtekintése után, Makrai Attila, és Rozmán László egy apró magyar szalagot helyezett el az emlékház előtt álló Weöres szobor kezére.
Ezután egy kis mézkóstolás következett Szabó Ervin jóvoltából, majd a társaság útra kelt Sárvár felé. Szép nap volt.
Kelemen Balázs
Képek: Makrai Attila, Kelemen Balázs