Méz és cukor 

Kis méh száll tova

Virágról virágra jár.

Nézem szárnytalan

Forró teámba

Cukrot teszek kanállal

Iszom vágytalan

Én nem látok mást,

Cukorgyárak ködén túl,

Mint száradt fákat

Mint egy méhhere

Eszem, mit elém tesznek

Létem lelketlen.

El nem mozdulok

Sem elvért, sem senkiért

Magamnak vagyok

Veszett mulatság

Őrli le perceimet

De nem kacagok

S mint a dolgos nyár

Kincsét eldorbézoló

Mindig korhely ősz

 Kinek markában

A méhnek minden méze

Maltózzá bomlik

Úgy őrzöm tovább

Őseim örökségét,

Hogy minden elvész.