Januári lakótelep

Lyukacsos hótakaró a tájon, a zöldért könyörgő

fák hézagos ujjai közt messzire látnék, de a határ

szürke karmok hasogatta fehérében előttem virít

a lakótelep, közvetlenül az orrom előtt, csodálom

a betontalpakon álló sokszínű faház-sort, amit

nem ronthat el hirtelen ár, ha gyorsan olvadna.

Ám a lényeg odabenn van,

ott tengődnek a táncoló fürtös testvérek milliói.

Nincs fűtés, a házban is tíz fok alatt, összebújnak

ezért, melegedni kell, mert magányosan megfagynának,

ahogy megfagynának a hőseik is, kik takaróként óvják

a belső zsongás melegét, de leváltják őket még időben,

ez a törvény. Anyának később úgyis lesz gondja mindenre.

Lesz méz jövőre is...

Busznyák Imre