Kaptármese
 
 
Mesét mondok gyerekek, hallgassátok szépen,
hogy gyűlik az édes méz a kaptár mélyében.
Hogy dolgozik együtt itt apraja és nagyja,
hogy a mi egészségünket jól megtámogassa.
 
Megszületik a kis méh, seprűt kap kezébe,
így tisztogat körbe körbe anyja örömére.
Tiszta már az éléskamra, a padló, a csempe,
édes kicsi mézes csuprok gyülekeznek benne, mit szeret a medve.
 
De ők Micimackónak a mézet nem adják,
mert sok itt az éhes száj, nagyobbak már tudják.
Az 5 napos méhecskék már társukat etetik, 
és 10 napos korukig ebben kedvük lelik.
 
Aztán mikor elértek a 10 napos korba,
viasztallérok nőnek pocakjukon sorra.
Ezt meglátva társaik, hogy ne vesszen kárba,
beépítik izibe a kaptárutcákba.
 
Épülnek a városok,szépül a méhkaptár, 
kis zümiknek méhóvoda, terményeknek raktár.
Ahogy az építés a kőművesméh dolga,
vége szakad belépve a 15 napos korba.
 
Ez után a feladata nem áll bizony másból,
mint a bejövő nektárt átvegye társától.
Teregeti, szárogatja, szárnyaival takargatja,
fújogatja, pátyolgatja, míg méz lesz belőle,
így kerül a viaszpecsét a sejt tetejére.
 
     Ahogy anyukátok otthon a befőttet lezárja,
így teszik a méhecskék is, hogy ne vesszen kárba.
A 21 napos méhek kíváncsivá válnak,
mi lehet hát odakint, bent már mindent láttak.
 
Kilépnek a kaptárkapun új munkára várva,
ők lesznek a kis regruták őrséget leváltva.
Nagy mesterség várja őket, védeni a lépes mézet.
Őrizni a család álmát, elűzni a dongót, kányát,
darazsakat egereket, kik feldúlnák életüket.
 
Katonasorból kinőnek, másik munka után néznek.
Csalogató illata lett itten erdőnek, mezőnek.
Szipókájuk fényesítik, szárnyaikat kifeszítik,
aztán elindulnak sorra, oda ki a nektárboltba.
 
Mézes csupruk, kosárkájuk csordultig megrakják, hogy hazaszállítsák.
Végezetül megkopott már az öreg méh szárnya,
elvásott a ruhácskája, karja s szipókája.
 
Nem fogható nagy munkára,
de a család mégsem bántja,
hisz vizét szállítja,
szomjukat így oltja.
 
Ez lett hát a mese véve, így élnek a méhek,
jó kedvükben képzeljétek, táncra is perdülnek.
Eltáncolják társaiknak,  milyen szép az élet.
 
 
Dolgos Anikó