Kert

 

Koszos utcák, és terek, fájdítják a szemem,

Homály borít be mindent, az agyat és szívet

Eldobott pillepalack, azzal játszik a szél

Feldöntött kukákból, sodródik ki a szemét!

 

Álmodok egy kertet, hol a méhek döngenek,

Szállnak, virágról, virágra, nektárt gyűjtenek

Ne félj a méh szúrásától, jobban az sem fáj,

Mikor egy szó, mint a fullánk, a szívedbe váj!

 

A tömegben állok, mert épp a buszra várok

Senkit nem érdekel, sóhajtok, vagy meghalok

Telefon fénye borítja a zord arcokat,

Mindegyik a facebookon váltja a világot

 

Álmodok egy kertet, hol a méhek döngenek,

Szállnak, virágról, virágra, nektárt gyűjtenek

Ne félj a méh szúrásától, jobban az sem fáj,

Mikor egy szó, mint a fullánk, a szívedbe váj!

 

Visz a busz, ki tudja hová, tán a pokolba

Kipusztított erdők sírján épült gyárakba

Hol torz lélekgnómok veszettül ugatnak rám,

Mint a rossz palánkon túl, a láncra vert kutyák

 

Álmodok egy kertet, hol a méhek döngenek,

Szállnak, virágról, virágra, nektárt gyűjtenek

Ne félj a méh szúrásától, jobban az sem fáj,

Mikor egy szó, mint a fullánk, a szívedbe váj!

 

Nem kell az ünnep, minek a vers, a szerelem

Reklám szlogenek alatt szunnyad az értelem

Prostituáltak pénzért, gyereket nemzenek

Hogy aztán abból házat, autót vegyenek

 

Álmodok egy kertet, hol a méhek döngenek,

Szállnak, virágról, virágra, nektárt gyűjtenek

Ne félj a méh szúrásától, jobban az sem fáj,

Mikor egy szó, mint a fullánk, a szívedbe váj!

 

Nekem itt nincs otthonom, kitaszít a világ

Nem lelek itt szerelmet, és nem keres barát

Nem tudom, mire várok, múlik az életem

Mennem kell, hogy azt a kertet végre megleljem!

 

Álmodok egy kertet, hol a méhek döngenek,

Szállnak, virágról, virágra, nektárt gyűjtenek

Ne félj a méh szúrásától, jobban az sem fáj,

Mikor egy szó, mint a fullánk, a szívedbe váj!

                                     Kelemen Balázs