Méz és cukor
Kis méh száll tova
Virágról virágra jár.
Nézem szárnytalan
Forró teámba
Cukrot teszek kanállal
Iszom vágytalan
Én nem látok mást,
Cukorgyárak ködén túl,
Mint száradt fákat
Mint egy méhhere
Eszem, mit elém tesznek
Létem lelketlen.
El nem mozdulok
Sem elvért, sem senkiért
Magamnak vagyok
Veszett mulatság
Őrli le perceimet
De nem kacagok
S mint a dolgos nyár
Kincsét eldorbézoló
Mindig korhely ősz
Kinek markában
A méhnek minden méze
Maltózzá bomlik
Úgy őrzöm tovább
Őseim örökségét,
Hogy minden elvész.