Kert
Koszos utcák, és terek, fájdítják a szemem,
Homály borít be mindent, az agyat és szívet
Eldobott pillepalack, azzal játszik a szél
Feldöntött kukákból, sodródik ki a szemét!
Álmodok egy kertet, hol a méhek döngenek,
Szállnak, virágról, virágra, nektárt gyűjtenek
Ne félj a méh szúrásától, jobban az sem fáj,
Mikor egy szó, mint a fullánk, a szívedbe váj!
A tömegben állok, mert épp a buszra várok
Senkit nem érdekel, sóhajtok, vagy meghalok
Telefon fénye borítja a zord arcokat,
Mindegyik a facebookon váltja a világot
Álmodok egy kertet, hol a méhek döngenek,
Szállnak, virágról, virágra, nektárt gyűjtenek
Ne félj a méh szúrásától, jobban az sem fáj,
Mikor egy szó, mint a fullánk, a szívedbe váj!
Visz a busz, ki tudja hová, tán a pokolba
Kipusztított erdők sírján épült gyárakba
Hol torz lélekgnómok veszettül ugatnak rám,
Mint a rossz palánkon túl, a láncra vert kutyák
Álmodok egy kertet, hol a méhek döngenek,
Szállnak, virágról, virágra, nektárt gyűjtenek
Ne félj a méh szúrásától, jobban az sem fáj,
Mikor egy szó, mint a fullánk, a szívedbe váj!
Nem kell az ünnep, minek a vers, a szerelem
Reklám szlogenek alatt szunnyad az értelem
Prostituáltak pénzért, gyereket nemzenek
Hogy aztán abból házat, autót vegyenek
Álmodok egy kertet, hol a méhek döngenek,
Szállnak, virágról, virágra, nektárt gyűjtenek
Ne félj a méh szúrásától, jobban az sem fáj,
Mikor egy szó, mint a fullánk, a szívedbe váj!
Nekem itt nincs otthonom, kitaszít a világ
Nem lelek itt szerelmet, és nem keres barát
Nem tudom, mire várok, múlik az életem
Mennem kell, hogy azt a kertet végre megleljem!
Álmodok egy kertet, hol a méhek döngenek,
Szállnak, virágról, virágra, nektárt gyűjtenek
Ne félj a méh szúrásától, jobban az sem fáj,
Mikor egy szó, mint a fullánk, a szívedbe váj!
Kelemen Balázs