A méhek asszonyai
Mikor harsog a világ durva zajokkal, milyen jó megpihenni ha csak egy pillanatra is egy békés kertben, hol a madarak dalolnak, és a méhek zümmögnek. A méhek, akiket a virágok szeretete, az anyaság misztériuma, az önfeláldozás a családért teszi hasonlatossá az anyatermészet a nőkkel. Munkájuk alázata maga a Szépség, amit a nagy festőművészek mindig igyekeztek megragadni vásznaikon, ahol komor színek ugyanúgy jelen vannak, mint a világosak.
Ahogy Dolgos Anikó, és Mohácsi Klaudia életében is, akik pár órácskára kiragadták, a restség, a hitehagyottság, és az acsarkodás szutykában fetrengőket, felemelték őket a fénybe, és körtáncot jártak velük, akár a méhek, ha nektárt lelnek.
A sárvári könyvtárban Bődi Piroska vendége volt Dolgos Anikó kiváló méhész, gyermek, feleség, anya. Az életről beszélgettek a hallgatóság előtt. Anikó mesélt, mint egy tanító néni, vidám derűvel, holott az ő eddig bejárt életútja, sem volt mentes a csapásoktól, bár Anikó e csapásokat utólag egy lépcsőfoknak tekinti, amelyből egy jobb, nemesebb fakad, és az ő lelki fejlődését erősíti. Sikereit sem magának köszöni, hanem édesanyjának, barátainak, férjének, méhésztársainak. Végtelen derűje, csak a méhekhez hasonlítható alázata, még a leghitetlenebb embert is bizakodóvá teszi, hogy van jövő. Kell, hogy legyen!
A hallgatóság körében ott ült Mohácsi Klaudia Magyarország mézkirálynője is, aki egy pillanatra megállt Sárváron megpihenni, hogy aztán folytassa körútját az országban, hogy a gyerekek az óvodákban megismerjék a világ egyik legnagyobb kincsét, a mézet. Egyedül tett meg mindent azért, hogy ezt az utat megvalósítsa, minden segítség nélkül. Egyedül tervezett, egyedül szervezett, egyedül utazott, hogy aztán pár helyi méhész segítségével megvalósítsa tervét, nem a maga hasznára, hanem mindenkiére, mint egy méhecske. Távol méheitől, szeretteitől, állandó mosollyal arcán, holott belül a rettegés emésztette, hogy ha hazaér, talán a családjából valaki már nem lesz otthon. De ugyanúgy, mint Anikó áldozatot hozott, mint a méhek a családjukért, és tettereje ámulatba ejtette a sok nagyszájú, virtuskodó kurucot.
Mohácsi Klaudia Szombathelyen Szabó Ervinnel, és Balatoni LászlóvalS egy pillanatra a két nő Sárváron találkozott, Kanizsai Orsolya, Báthory Erzsébet városában, honnan pár kilométerre Zichy Antónia gyászolta férjét, Magyarország első felelős minisztériumának elnökét. A nap sütött. A gyerekek nevettek, az öregek mosolyogtak, a haragvók megbékéltek. Sárváron május volt, és a nyár meleg öröme kopogott a küszöbön.
Kelemen Balázs