Állatok világnapja a Vasi Múzeumfaluban

Október 5-6-án került megrendezésre az Állatok Világnapja alkalmából egy programsorozat a kilátogató óvodások és iskolások részére.  Hisz az állattok mindennapjaink részesei. Ha  és természetük szerint tartjuk őket hűséges társainkká válnak, ha pedig a méhekről beszélünk , munkatársainkká.

            Sajnos a meteorológia erre a két napra hideg betörést ígért sok esővel. A szerdai nap mégis nekünk kedvezett. Ugyan a felhők közül  a nap csak néha kandikált ki, csiklandozva a kedélyeket, és reményre adva okot, hogy délután kettőig talán az utolsó csoport is hallja azt amit a skanzenben bemutatott állatokról hallani érdemes.

            Mindjárt a haranglábbal szemben Zoltán mutatta meg az ifjú titánoknak azt, hogy halásztak hajdanán még Matula bácsi idejében. Mi is az a szák, a varsa és a ladik. Aztán fent a domboldalon a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének munkatársai mutatták meg hogy dolgozik egy vakvezető kutya, milyen képzéseken vesz részt amíg a minősítést megkapja. A régi pásztoréletet felidézendő egy border collie  terelte a karámban lévő meglepett rackajuhokat. A nagy nyugalmukat megzavaró csaholó eb jelenléte láthatóan meglepte őket. Na meg az sem kizárt hogy zavartságuk oka az lehetett, hogy komondort, pulit, vagy pumit vártak. :) A gazdag parasztház belső udvarán  szárnyasok kívántak bemutatkozni a maguk változatos formáiban. Aztán volt itt még nyuszi, csacsi és pacisimogató.  Kézműves sarok állati mesékkel, na és a beporzók tiszteletére egy interaktív játszótér a méhek és a szenderek hasznos munkájáról. Itt lehetett virágport és nektárt gyűjteni a királynő vezetésével játékos formában.

                     Az interaktív játék

Na és hogy milyen volt a méhes udvar, azt is elmesélem. Egy régi őrségi parasztház udvarán kapott helyet. Hátul a jószágoknak szánt épületek között ott volt a méhesház is, amiben rozsszalmából font kasok sorakoztak. . Ebben az udvarban álló parasztház tornáca alá állítottuk fel a bemutatóasztalunkat, melyen eszközök, bemutatókaptár,képek és kóstolni való mézek kaptak helyet. A méhész kis könyvvel, és nagy mesével várta a néha kicsit fáradt, de csillogó szemű apró embereket. Mesét hallhattak a méhek kaptáron bellüli életéről, a méz születéséről, a méhész munkájáról és annak segítő eszközeiről. Találkozhattam méhész utódokkal is, akik büszkén mutatták meg az otthon ellesett tudásukat. A 6-as Zsombor még össze is súgott pajtásával, hogy milyen nagy üzlet méhésznek lenni. Erről nagyon is megoszlanak a vélemények, mindenesetre áldott munka, ha az ember figyelemmel tud kapcsolódni ehhez az apró, összhangban dolgozó szép egységes világgal, ami a méheké. A gyerekek sok kérdéssel álltak elő, amit a méhész igyekezett megválaszolni, a tévedéseket a helyére igazítani.  Kíváncsiak voltak a méz különbözőségeinek okára, a nektár útjára a virágoktól a mézes csuporig, a kaptár belső életének a dinamikájára, de a leginkább mégis legvégén a kóstolóra.

Sárvár és Vidéke Méhészegyesület jóvoltából kis csomagokba kóstoló mézeket vihettek haza. Ezen a szerdai napon 375 gyerek látogatott el a Vasi Múzeumfaluba, hogy fizikailag, és szellemileg is  közelebb kerüljenek az állatok csodálatos világához. Aztán még bónuszként megnézhették azt is, hogy újulnak meg Pados Zoltán vezetésével a portrák vesszőkerítései. Tartalmas volt az első nap, a másodikon sajnos az időjárásjósoknak lett igaza, így 10-ig vártuk zárt helyen a csoportokra, akik a nagy esőzés miatt ne jöttek el.

Dolgos Anikó

További képek