Kirándulás Szlovákiában
A bányavárosok
Március 24.-től, március 26.-ig a Sárvár és Vidéke Méhészegyesület több tagja családtagjaikkal együtt három napos kulturális, és szakmai kiránduláson vettek részt Szlovákiában, a hajdani bányavárosokban, és környékükön. A szervezésben, és a barangolás sikeres levezénylésében oroszlán szerepet játszott Gyökeres Márta, aki több éve már jó barátságot ápol a sárvári méhészekkel. Az idegenvezetés nem könnyű feladatát, Kinga, a lánya vállalta el.
Márta és Kinga a sárvári méhészek között
Ezt a kirándulást már évekkel ezelőtt eltervezték a sárváriak, de a COVID járvány meghiúsította azt. Most lett lehetőségük ismét arra, hogy a tervüket megvalósítsák. Az indulás kezdete reggel 6 óra volt a sárvári Posta térről.
Szlovákia hajdan a Magyar Királyság része volt hosszú évszázadokon át, így a két nép kultúrája, történelme szorosan egybefonódott. Viszont az is érdekes, hogy az ország területe soha nem tartozott a Római Birodalomhoz, így fennmaradhatott az ősi kelta kultúra egészen a kereszténység elterjedéséig, és azzal fűszerezve, egy sajátos identitás alakult ki itt.
Az első állomás Szentantal volt, a Koháry kastély. A települést a XIV. századtól említik, de jelentősége csak a XVII. századtól nő, mikor is 1626 ban, a Koháry család kapja meg hű szolgálataikért a királytól. Ők 1826 ig birtokosai Szentantalnak, ezután házasság révén, a Coburg család birtoka lesz. Annak a családnak, akik az angol uralkodókat is adja, mind a mai napig.
A kastélyban jelenleg múzeum működik, amely állandó kiállításaiban egyrészt bemutatja a két család életét a XVII. századtól egészen a kommunista hatalomátvételig, illetve vadászkiállítása betekintést nyújt Szlovákia élővilágában illetve a vadászat, halászat ősi mesterségeinek fejlődését is áttekinti.
A kastély után a következő állomás Selmecbánya volt. A legenda szerint a hajdani bányaváros, amely a magyar ezüstbányászat, illetve a bánya, és erdőmérnökképzés fellegvára volt, két gyíknak köszönheti megszületését, és annak a pásztornak, aki meglátta a két gyíkot, vagy szalamandrát, amiket ezüstpor borított. Innen tudta meg Sebenitz pásztor, hogy drága kincsek rejtőznek a föld alatt. A legenda szerint az ő nevéről kapta a város is a nevét. Selmecbánya nemcsak a kincsek városa, de zegzugos, a múltat idéző utcáin teremtették meg az olyan, ma is élő diák hagyományokat, mint a ballagás, vagy a szerenád. Talán Itt rettent meg a Kárpátok hideg méltóságától Petőfi Sándor hajdani diák, és itt forradalmasította a bányaipart Hell Mátyás is. Mindez a dicsőség mára erősen megkopott, és a város toronyórája felcserélt mutatói (a kis mutató a perceket, a nagymutató az órát jelzi) az idő megállíthatatlan múlását méri.
A méhészek útja Selmec után Körmöcbányára vezetett. Ez a város is a magyar gazdaságtörténelem egyik fontos ékköve, hisz az itt vert körmöci aranyak híre egész Európába eljutott, és mindenütt szívesen fogadták Károly Róbert király liliomos forientáit, amelyet firenzei mintára veretett. A meglátogatott pénzmúzeum végigvezeti a látogatót a pénz fejlődésén itt a Kárpát medence északi részén I. István király dénárjaitól, egészen az euróig. A múzeum alatt található egy kis bánya, amely a hajdani bányász életet mutatja be.
A városka után a magyar méhészek betértek Zólyom várába, ahol megkoszorúzták Balassi Bálint, az első magyarul író, európai értékű reneszánsz kötőnk emléktábláját, hisz a hányatott sorsú poéta itt született, amikor is a legenda szerint egy szivárvány ívelt Zólyomtól egészen Esztergomig, összekapcsolva a költő életének kezdetét, és végét.
Besztercebánya előtt még a társaság betért a garamaszegi evangélikus fatemplomba, amelynek fából faragott évszázados gyönyörű oltára annyi idős, mint a templom előtt álló hársfák. Az 1725-ben épült templomban a mai napig tartanak istentiszteletet, keresztelőket, és temetési szertartásokat is. Az egész épületből árad a hajdani mesterek nagy tudásának, erős akaratának, és töretlen hitének teremtő szelleme.
A nap már jócskán lenyugodott a Kárpátok mögé, mikor a sárvári méhészek Besztercebányára értek, ahol vacsora várta őket, és éji szállás. Mindezt a mezőgazdasági szakiskola biztosította, amelynek gondolatai, gyakorlati tudása messze földön ismert.
Barlangtól a székesegyházig
Következő nap az első állomása a Vázseci barlang volt amely, a barlangi medvék kedvenc tartózkodási helyeként ismert. A környéken lakók évszázadon át tudtak a barlang létezéséről, de csak 1926-ban Andrej Buska vezetésével szélesítették ki a bejáratát, és tették lehetővé annak látogatását. A cseppkőbarlang manapság otthont ad számos denevérfaj téli telelésének, illetve csordogáló vizében számos gerinctelen faj él. A cseppkövek elnevezése az emberi fantázia határtalanságát bizonyítják. A helyet a barlangi medvék végső nyughelynek is választották, amit a számos előkerült csontlelet bizonyít. A medvék bár hatalmas méretekkel, és erővel rendelkeztek mégis sebezhetők voltak, ami kihalásuk is megerősít. A felnőtt kort alig 25%-a érte meg. Téli álmuk során, mind a barlangi oroszlán, mind a közeli déményfalvi barlangba húzódó ősi embercsoportok törtek rájuk, és megtizedelték őket. A jégkorszak végére a faj kihalt.
A barlangi kaland után a megéhezett vendégek egy patináns étterembe költötték el ebédjüket, majd folytatták útjukat, amely Késmárkra vezetett a magyar szabadsághős, Thököly Imre szülővárosába. Az több mint 300 éves evangélikus templom megépítése is az ő erőfeszítéseinek köszönhető, illetve a dán és svéd király anyagi támogatásának. A templom oltárát hársfából faragták ki a mesterek, míg oszlopait tiszafából. A keresztelő kút 1690-ből való. Itt szintén a mai napig tartanak istentiszteleteket.
A tragikus sorsú Thököly-it a halál törökországi száműzetésében érte, és csak 1906-ban hozták haza hamvait, és szülővárosában helyeztek végső nyugalomra. Szarkofágja előtt a méhészek fejet hajtottak, emlékének egy koszorúval tisztelegtek.
Lőcse, a fehér asszony városa következett, és ennek a napnak a végső úti célja is volt egyben. A főtéren sétálva, a városháza ötlött az ember szemébe, amelynek boltíves árkádjai rögtön megidézték a fekete város áldozatának, Görgey alispán alakját, Zsurzs Éva rendezte filmsorozatból, ami Mikszáth Kálmán regényéből készült. A városháza falán azon négy erény szimbóluma látható, amely az igaz polgárt jellemzik. Szembe vele pedig a szégyenkaloda áll, ahová azok kerültek, akik ezeknek az erényeknek vétettek úgy, mint az önuralomnak és mértékletességnek, a megfontoltságnak, az erőnek és vitézségnek, a türelemnek, és az igazságosságnak. A mai városházát a Halászbástya tervezője, Schulek Frigyes álmodta meg.
A Szent Jakab templom, a Kárpát medence egyik legnagyobb kincse, a világörökség része. Itt található az, az egyedülálló oltár, amelynek a világon nincsen párja. A legmagasabb oltára a világnak, amely nyitható, de csak húsvét után nyitják meg, a böjti időszakban zárva. A belső oltár középen a madonnát ábrázolja a kis Jézussal, mellette Szent Jakab apostol, aki egyben a város védőszentje is, és Szent János apostol, evangélista áll. A mestermű a lőcsei Pál mester művészetét dicséri, aki kortársa volt Michelangelo –nak az olasz reneszánsz egyik géniuszának, de ez a jelző Pál mesterre is igaz. A templom számos mellékoltárt rejt magában, többek között a Mátyás oltárt is, amelyet Hunyadi Mátyás felesége, Beatrix királyné készíttetett. A templom több, mint ötszáz éves méltósága térdre kényszeríti a gőgös embert, és valóban érezni lehetett, az alázat, és a hit és az ebből fakadó teremtés páratlan erejét.
A templom látogatása után, a kis csapat begy kis süteményre betért a közeli cukrászdába, ahol a habos cappuccino felett elmélkedett a lőcsei fehér asszony Korponay Jánosné, Géczy Julianna sorsa felett, aki ebben a városban igyekezett családjának helyet biztosítani, a Habsburg császár oldalán, feledve kuruc múltjukat, de kísérlete kudarcba fulladt, és fejét a bakó választotta el testétől.
A méhészet iskolája
Az utolsó nap a méhészetről szólt. A szállást adó méhészeti szakiskola igazgatója, Pavel Filo tartott előadást, illetve mutatta be az iskola méhészeti szakának eredményeit, elképzeléseit. Az iskolát már a szocializmusban megteremtették, de a rendszerváltás után, majdnem bezárták, de ezt bölcs munkával, tudatos szervezéssel elkerülték, és ma már szinte önálló gazdasággal rendelkezik, és többen jelentkeznek ide, mint amennyit fel tudnak venni. A diákok, és a tanárok által megtermelt javakat árusítják, és a befolyó összeget, az iskolára fordítják, ami már komoly technikai eszközökkel rendelkezik.
A szakiskola most 200 méhcsaláddal rendelkezik, amelyet tanáraik irányításával a diákok kezelnek. Minden családhoz két diák van beosztva, akik elvégzik az aktuális feladatokat, amit azután a tanárok ellenőriznek. A hibákat kijavítják, amelyből a diákok tanulnak.
Az iskola tanulói létszáma 520 fő melyből 120 fő kap méhészoktatást.
Az igazgató úr maga is méhészkedik. 120 családját két telephelyen tartja. Egyiket a hegyvidéken, másikat Dél – Szlovákiában. Az elterjedt kaptártípus a Langstroth, kaptár, és a B típusú kaptár, ami a magyar Hunor kaptárnak felel meg. Olykor a fekvő kaptárak is felbukkannak, de nagyon elenyésző számban. A szlovák méhészek fő mézproduktuma, az erdei és mézharmatméz. A hegyi méhészeknek egyre több gondot okoz a barna medvék falánksága, amik előszeretettel látogatják a méheseket. A hívatlan látogatókat villanypásztorral igyekeznek távol tartani a méhesektől inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Az iskolában mindent elő tudnak állítani, amit egy méhészet csak igényel. Kaptárat, keretet, viaszt egyaránt. A méz és más méhészeti termékek feldolgozása is megoldott. Az iskola részt vesz a méhatka elleni küzdelemben is, számos kísérlet helye. Szoros kapcsolatban vannak a francia méhészekkel, akikkel több projectben is együttműködnek.
Filo úr beszélt továbbá a méhészeti problémákról, az atkáról, amellyel 35 éve küzd az ország. Vannak kísérleteik különböző hatóanyagok hatásosságáról az atka tekintetében. Érdekes volt az a hordó metafora, amely kilenc dongából áll. Ha bármelyik donga is elpattan, a méz kicsurog, vagyis a méhész haszna elszáll. A kilenc donga a következő:
- Az anya
- A méhész tudása
- kaptár elhelyezése
- a méhek egészségi állapota
- A viasz minősége
- a virágpor minősége
- betelelés
- telelés
- a víz minősége
Filo úr részleteiben is kifejtette a kilenc donga fontosságát. Végezetül az európai méhészek új átkáról, a ázsiai lódarázsról is beszélt, amely megjelenése csak idő kérdése, hogy megjelenjék a Kárpát medencében is, hisz terjedése megállíthatatlan. A szlovák méhészek már most készülnek a baj elhárítására, amely akkora méretű, hogy a francia méhészek tapasztalatai szerint, akiknek már küzdeni kell ezzel a fajjal, egész méheseket ki tud pusztítani. A ázsiai lódarázs, megjelenése óta, a francia méhészetek méztermelése, átlagosan 15 kg – mal csökkent.
Az előadás és az azt követő hallgatói kérdések megválaszolása után, az igazgató körbevezette a sárvári egyesület tagjait az iskolán, akik bepillantást nyerhettek egy XXI. századi méhészeti szakiskola életébe.
Ezután a társaság meglátogatta Robert Koubek méhészetét. Robert szintén az iskolában végezett méhészként, 8 évvel ezelőtt. Két telephelyén 50 méhcsaládot tart Langstroth kaptárban. A sárvári méhészek a králiky-i telephelyén jártak, ahol felesége fogadta a társaságot forralt mézborral. Robert, mint elmondta, itt a hegyek közt sokkal később kezdődik a tavasz, így a családok is később fejlődnek fel. A méheket méhes házban tartja. Elmondása szerint kitapasztalta, hogy a méheknek elég hét keret a fészekbe és ennyin is tarja őket. Az első méztér a méheké, és az feletti fiókokat pörgeti csak. Robert sok mindenre nyitott méhész. Érdekli az apiterápia, és maga is épített egy ilyen célt szolgáló házikót, amelyben a közeljövőben fog vendégeket fogadni. Összefogott egy doktornővel, akinek a segítségével fogja elindítani a terápiákat. Műlépet, mézbort is készít, illetve köhögés ellen esszenciális mézeket, amelynek nagy keletje volt a magyar méhészek közt is.
A látogatás után a sárváriak Besztercebánya főterén tettek egy ebéd előtti sétát, ahol látták a besztercei Ferdetornyot, illetve a Mátyás házat, amelyet ugyan Mátyás király megépíttetett, de soha nem lakott benne, mert amikor a bányavárosban járt, a ház még nem készült el. A városban költötték el búcsúebédjüket is, és hamarosan útnak indultak hazafelé, élményektől gazdagon.
Kelemen Balázs
Képek: Toldi András és Kelemen Balázs