Méhészek és emberek

Júniusban két helyszínen is részt vettek szervezett rendezvényen a Sárvár és Vidéke Méhészegyesület néhány tagja, akik igyekeznek még a nyári méhes körüli bokros teendők között is időt szakítani arra, hogy a más közösségek, események szervezőinek kérésének eleget téve, színesítsék a nem kis fáradtsággal megszervezett rendezvényeket, hogy némi oázist teremtsenek a magyar közöny sivatagában, és ezt a facebookon okoskodó, és okosodó  népet igyekezzék rávezetni a valódi élmények megélésére. 

A soproni Tündérkert Fesztivál valóban meglepő volt a sárváriak számára. A saját méhésznapjukon, amelyet saját tagjaik is nagyban elkerülnek pár, lézengő vendéghez szokott szemüket szinte elvakította a soproniak részvétele ezen a rendezvényen, amely természetesen nagyon magas színvonalon szerveztek meg. A több évszázados polgári hagyományokkal, és önkormányzatisággal rendelkező város, nem hazudtolta meg  önmagát. A rendezvényt több ezren keresték fel, és a színvonalas eseményeken lelkesen vettek részt az óvodásoktól egészen az nyugdíjasokig. A két napos rendezvényen a sárvári méhészek szinte rekedtre beszélték magukat annyian keresték fel a méhészek pavilonját, ahol sorban álltak a finom mézek előtt, hogy megkóstolhassák a természet tündéreinek a méheknek ezt a csodáját. S mint tudatos, huszonegyedik századi polgárok, nem restelltek azokból kilószámra venni. Persze a szegényebb magyar provinciák lakói most nyilván morognak, hogy telik nekik, hisz Ausztriában dolgozik többsége, de akkor ne tagadjuk a nyugati fény és szél valóban jótékony hatását, mert ami még megdöbbentő volt, hogy egyetlen egy pille palack, egyetlen egy sörös doboz nem volt eldobva, a férfiak is ásványvizes palackokkal kísérték gyerekeiket, a különböző helyszínekre, és voltak akik nem szégyelltek beöltözni manónak, vagy tündérnek, és félszegen, vagy nem törődve semmivel részt venni gyermekeik játékában. Egy részeg ember sem feküdt a padokon, pedig sört is mérték, és itták is a leghűségesebb, de a legpolgárosodottabb város lakói. Dolgos Anikó szépen rendezett mézes pultját reggeltől estig ostromolták az érdeklődök és a vásárlók, és felállított szerencsekerék is szünet nélkül pörgött. Nagy László, Makrai Attila, Novák Gábor, Horváth Antal, Kiss Csaba, Szabó Ervin, Bognár Lajos, Benedikti Árpád, Balatoni László és Kelemen Balázs igyekezett a magasra tett mércének megfelelni, és tán elmondható sikerrel. A rendezvényen részt vett egy kedves ismerős is, Szemerics Eszter, aki megszokott visszafogott bájával varázsolta el a tündérkertté varázsolt Erzsébet kertet kicsi lakóit.

A következő júniusi meghívást a Sárvári Apiarius Mézlovagrend fogadta el, így ismét jelen volt a somogyvári Szent László napok méhészeti megmozdulásán is. Annál is inkább mert a Dél - Balatoni Méhészegyesület, és Lovagrend által meghirdetett Dunántúli regionális mézversenyen is megmérettették magukat, ahol nagyon szép eredményeket értek el, úgy mint Szabó Ervin, Nagy László, Nagy Gáborné. Különösen nagy dicsőség, hogy Novák Gábor mézkülönlegessége bekerült a az elit mezőnybe, így méze annak a kategóriának a regionális győztese lett. Melissa nimfa győzelmi pálmáját viszont méltóan a méhekhez, egy hölgy vitte el, nevezetesen Molnár-Kun Lilla jászberényi méhészektől, így az ő méze lett a verseny fő győztese.

A lovagok, felvonultak a vásározók között, és részt vettek egy kis film forgatásán, ami a mézlovagrendekről szól majd. A Sárvári Apiarius Mézlovagrendet Horvát Antal mutatta be Erős György nagymester útmutatásai szerint.

Kelemen Balázs

Képek: Makrai Attila és Kelemen Balázs