Tavasz Somogyváron

         Az utóbbi években bolond esztendők ostorozzák a méhészeket. A tél enyhe, kikelet pedig fagyos. Hosszú hónapokon át egy szemernyi csapadék sem esik, a repcevetések satnyák, akár egy fonnyadt alma a pince mélyén. A föld porzik a boronák után, és a szél rázza a fákat, minden remény nélkül.

         Pedig, ha az elvész, minden elveszik. Így, akik most lelket igyekeznek önteni bárkibe is, nehéz feladatot vállaltak magukra. Háborútól, járványtól, aszálytól gyötört világ szennyes szürke színét szivárványosra festeni valóban csak erős hittel, és akarattal lehet.

         A dél-balatoni méhészek hisznek, és tesznek, bármennyire is sötétek a fellegek. Hajdan, a vallásuk miatt korbácsolt lutheránusok ültették el a remény fáit, öt kis akácfát, a nagy magyar tudós, Tessedik Sámuel ajándékát, templomuk udvarán, a vas megyei Csöngén. Az apró, gyenge kis csemeték gyökeret is eresztettek a satnya földben, és lombjaik között, számos olyan illatos virág termett, melyek a méhek talentumától és szorgalmával oltva az értelemnek, és léleknek oly mézes ízeket alkotott, melyek zamata ma is a világ esszenciái, és a magyar nyelv csodái.

         A sárvári méhészek minden évben meghajolnak eme emberi és természeti nagyság előtt, és örömmel vették azt, mikor a dél balatoni méhészek, maguk kis somogyvári kertjébe is ültetni kívántak ezeknek a csodafák utódainak magjából. Az ünnepélyes magvetésre a magyar történelem legdicsőbb fejezetének, a liberális polgári forradalom előestéjén került sor, a bécsi forradalom napján március 13–án.

         Számos mézlovagrend képviseltette magát ezen a hideg, de napfényes vasárnapi napon, Somogyváron. A sárvári méhészek nyolc fővel vettek részt az ünnepségen és lovagrendjük, az Apiarius Mézlovagrend zöld talárjában álltak díszőrséget egy új élet sarjadásának hajnalán.

         A sárvári lovagok, úgy mind Makrai Attila, Erős György, Horváth Antal, Balatoni László, Benedikti Árpád, Toldi András és Kelemen Balázs már a reggeli órákban megérkeztek Szent László királyról híres somogyi településre, ahol a dél balatoni méhészek Ballér István és Ballér Róbert vezetésével nagy vendégszeretettel fogadták őket. Az üdvözlő pálinkák után reggeli harapnivalóval kínálták a vendégeiket a dél-balatoni méhészek. A nagy sátor hamarosan megtelt a közösségüket építeni kívánó méhészekkel,

akik végre újra kezet foghattak, vagy meg is ölelhették rég nem látott méhészbarátaikat, szerte az országból és hamarosan élénk, vidám beszélgetés alakult ki közöttük, amibe ha olykor vegyült is a jövő miatti aggodalom, de mégis a viszontlátás boldog öröme melegítette a szíveket, e fagyos napon.

         Az ünnepséget megtisztelte a falu polgármestere, országgyűlési képviselője és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos is. Jelen volt Bross Péter az OMME elnöke, illetve az első tavaszi nyíló virágként Magyarország mézkirálynője Ozsváth Laura is.

         Az ünnepséget a jelenlevők köszöntése nyitotta meg. Gyurákovics László polgármester úr, Bross Péter elnök úr, Ozsvát Laura, Ballér István nagymester és Makrai Attila a Sárvár és Vidéke Méhészegyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Bross Péter tartott egy rövid kis helyzetjelentést a méhészeti ágazat aktualitásairól, de előtte Horváth Antal kedveskedett egy kis ajándékkal a vendéglátó méhészeknek.

         Ezután a lovagrendek a falu templomába vonultak, ahol az ünnepi misén Móring József Attila képviselő úr orgonált. A szentmise után a vendégsereg a Prof. Dr. Sárközy Péter térre vonult, és ünnepélyes keretek között leleplezték a nemzeti összetartozás egyik szimbólumát a fából faragott turul szobrot, Réti László szobrászművész alkotását. A szobrot megáldotta Grujber Zsolt plébános. Ünnepi beszédet mondott Gyurákovics László polgármester, Móring István országgyűlési képviselő, valamint Grezsa István kormánybiztos úr. Az ünnepséget a helyi óvoda műsora zárta, majd Ozsváth Laura, Makrai Attila és Ballér István elültették az akácmagokat.

         Az ünnepség után visszatértek a méhészek a polgármesteri hivatal kertjébe, ahol finom ebéd várta őket. Ezután Bross Péter, és Illés Sándor tartott előadást, amely le is zárta ezt a szép ünnepi napot, amely méltó nyitánya lett a magyar polgári forradalom ünnepségeinek.

Kelemen Balázs

Képek: Kelemen Balázs